A kelta mágia és mitológia tanulmányozói számára a bárdok (baird), az arisztokráciához nem tartozó szabad vándor énekesek az egyik legérdekesebbek. Az ő feladatuk volt megőrizni az ősi tudást, továbbvinni a történeteket. Általában megbízójuk hírnevét dicsőítették és politikai kémkedést is folytattak. Híreket hoztak és vittek, amerre útjuk során megfordultak, a kíváncsi kelták mindenhol nagy érdeklődéssel figyelték szavaikat. A családfők és a királyok előszeretettel alkalmazták őket.
A rúnák az ókori germánok ábécéje, de megtalálható szinte az összes indoeurópai nép hagyományában (ld pl. a kelta ogham), ami egy közös eredetre utalhat. A rovásírás a magyar nép körében is ismeretes volt.