Szinte minden kultúrában megtalálhatjuk a meditáció gyakorlatát. Az egyes népek természetesen a hitviláguknak megfelelően értelmezték azokat a tudatállapotokat amiket elértek. A sok különféle elnevezés mögött azonban egy azonos gondolat áll. Azok a tudatállapotok, melyek az alvástól és a közönséges ébrenléttől is különböznek, de egyaránt megtalálhatók bennük az álom és az ébrenlét egyes sajátosságai.
A megváltozott tudatállapotok felhasználása több ezer éve ismert az egyes kultúrákban. Vallási és gyógyító tevékenységeik során a törzsi sámánok, boszorkányok és a különféle vallások papjai előszeretettel alkalmazták a meditációt és a hipnózist gyógyításhoz és a természet titokzatos erőinek eléréséhez, birtokba vételéhez.
Tovább
A kontempláció a meditáció magasabb foka, amikor azonosulunk meditációnk tárgyával, és a különvalóságunk tudata megszűnik.
Tovább
Az első telepátia kísérleteket az 1960-as években végezték. Növények leveléhez elektródákat erősítettek, majd a növényeknek sérüléseket okoztak. A mérőeszközök segítségével kimutatták, hogy a növény már arra reagált, ha csak gondoltak arra, hogy megégetik.
Tovább
Az egyik legrégebbi módszer az érzékelés kiterjesztésére, jövendölésre és a szellemekkel való kapcsolatfelvételre a kulcsos-könyv. Lényege, hogy egy szabadon választott témájú könyvet (régen legtöbbször Bibliát) egy nagyobb méretű kulcs közepére zsineggel odaerősítenek, majd a kulcsot a két mutatóujjal megtartva a könyvet ingaként használják. A dolog megfordítható úgy is, hogy a könyvet tartják, és a kulcs játssza az inga szerepét. Manapság már a legtöbben ingát, esetleg egy cérnára fűzött karikagyűrűt használnak.
Tovább
Az aura érzékeléséhez, elsődlegesen az étertest megpillantásához nyugodt, feszültségektől mentes állapot és kezdetben félhomály és egy másik személy szükségeltetik.
Tovább
