A kelta mágia és mitológia tanulmányozói számára a bárdok (baird), az arisztokráciához nem tartozó szabad vándor énekesek az egyik legérdekesebbek. Az ő feladatuk volt megőrizni az ősi tudást, továbbvinni a történeteket. Általában megbízójuk hírnevét dicsőítették és politikai kémkedést is folytattak. Híreket hoztak és vittek, amerre útjuk során megfordultak, a kíváncsi kelták mindenhol nagy érdeklődéssel figyelték szavaikat. A családfők és a királyok előszeretettel alkalmazták őket.
Tovább
A kelták olyannyira közel voltak isteneikhez, hogy vallási szokásaikat még rabságban is megőrizték. Ha erre nem volt lehetőségük, inkább az önkéntes halált választották.
Tartottak az istenek hatalmától, ismerték a karma és a makrokozmosz törvényét. Mikor Nagy Sándor a zsoldosaivá akarta tenni őket, megkérdezte tőlük, mitől félnek legjobban a világon. Titkon azt remélte, őt említik majd, ehelyett a kelták azt felelték: Semmitől, talán csak attól, ha fejünkre szakad az Ég! Esküt is az égre tettek. A nagy hadvezér becsülte őket bátorságukért, talán azért, mert ő sokkal több dologtól rettegett.
Tovább
Az asztrálsík megismeréséhez és az asztrális energiák használatához nem elég csak az analógiákat ismernünk, meditációban be is kell járnunk a régiókat. Ahhoz, hogy könnyedén eligazodhassunk, érdemes kiválasztanunk egy fix pontot (helyszínt, személyt stb), amihez bármikor visszatérhetünk. Az alábbiakban erre szeretnék egy lehetséges példát bemutatni a kelta mitológiára alapozva, de használhatsz bármilyen számodra fontos mitológiát.
Tovább
A rúnák az ókori germánok ábécéje, de megtalálható szinte az összes indoeurópai nép hagyományában (ld pl. a kelta ogham), ami egy közös eredetre utalhat. A rovásírás a magyar nép körében is ismeretes volt.
Tovább
A régi történetek az Ogham írás feltalálását a bölcsesség és az ékesszólás istenének, Oghma-nak tulajdonították. A gallok kopasz aggastyánként ábrázolták és Ogmios néven nevezték.
Az Ogham ábécé a latin ábécén alapuló rovásírás. Eredetileg 20 jelből állt, a modernizált változata 25-ből. Bizonyíthatóan csak a IV. században kezdték el használni az általunk ismert formában, de valószínűsíthető, hogy az már egy sokkal régebbi mágikus rendszer folytatása volt.
Tovább
