A pszichedelikus hatású növények, a 'növényi tanítók' felhasználása a druidák és szinte minden ősi tudással rendelkező természeti nép gyakorlatában fontos szerepet kaptak. Bár manapság ezeknek a növényeknek a többségét a drogok közé sorolják, használatukat tiltják, a sámánok, látnokok, jósok szinte kivétel nélkül éltek az általuk felkínált megvilágosodással.
A kalandos életű bölcs javasasszony, Biddy Early (Bridget Ellen Connors) 1798-ban szegény gazdálkodócsaládban született Írországban, Kerry megyében.
Mint korának legtöbb embere, ő sem tanult meg írni és olvasni. Családjával írül beszélt, de ismerte az angol nyelvet, és egy vándorló ír népcsoport nyelvét, a shelta-t is beszélte.
Anyja, Ellen Early Connors gyógyfüvekkel és különféle növényekkel gyógyított, így Biddy is korán kitanulta a mesterséget. Gyermekkorát nagyrészt egyedül töltötte, és már akkor úgy hírlett róla, képes beszélni a tündérekkel. Később állítólag tőlük kapta meg híres kék palackját, amibe ha belenézett, az alján lévő sötét folyadékból ki tudta olvasni páciensei számára a legmegfelelőbb gyógymódot.
Ahhoz, hogy kialakítsunk egy druida szentélyt, néhány dolgot szem előtt kell tartanunk. Nem elég találomra kiválasztani egy helyet a természetben, figyelembe kell vennünk a saját céljainkat és a hely jellegét, állapotát, hogy a kettőt össze tudjuk egyeztetni.
Amikor területet választunk - akár a jövendő lakhelyünket, akár csak egy természeti helyet ideiglenes oltárunk számára - fontos szempont az, milyen fák élnek az adott helyen.
A gyógynövények és a vadon termő, ehető növények felismeréséhez sok időt kell tölteni a természetben, de az se keseredjen el, akinek erre éppen nincs lehetősége. Kezdetben az is elég lehet, ha elolvasunk néhány határozókönyvet, nézegetjük a képeket, ismerkedünk a növényekkel. Ha valamiről úgy gondoljuk, ismerősnek tűnik, láttuk a környéken, ellenőrizzük, de arra figyeljünk, hogy autóutak és forgalmas helyek mellől, vegyszerezett területekről akkor se gyűjtsünk be semmit, ha amúgy szépnek látszik, mert méreganyagok rakódhatnak le a növényekben. Ekkor csak a beazonosítás legyen a célunk.
A kelták nagyon kedvelték a lakomákat és a jó italokat. A gyalognép méz- és árpasört ivott, aminek receptjét feltehetőleg még Mezopotámiából hozták magukkal, és a germán népekhez hasonlóan ők is erőnövelő varázsitalnak tartották (ahogy a világhírű Asterix történeteiben láthatjuk, amiben a gallok a druida főzetének köszönhetően győzedelmeskednek a rómaiak felett). A magasabb rangú kelták azonban inkább a mediterrán vidékekről származó borral oltották szomjukat. Mikor Írország a X. században elzárkózott a vikingek támadásai elől, még akkor is fenntartottak egy útvonalat az Ibériai félszigettel, innen hozták ugyanis a jóféle bort.
A honlapon található, Internetről származó anyagokért egyházunk felelősséget nem vállal.
A KWHE és a Kelta-Wicca Hagyományőrzők Egyesülete nevek, továbbá a KWHE logo az egyesület védjegyei, felhasználásuk a jogtulajdonos írásos engedélye nélkül minden formában tilos.
A honlapon található fotók felhasználása csak az Egyesület írásos beleegyezésével engedélyezett.