A rúnák

A rúnák az ókori germánok ábécéje, de megtalálható szinte az összes indoeurópai nép hagyományában (ld pl. a kelta ogham), ami egy közös eredetre utalhat. A rovásírás a magyar nép körében is ismeretes volt.

Tovább


Az Ogham

A régi történetek az Ogham írás feltalálását a bölcsesség és az ékesszólás istenének, Oghma-nak tulajdonították. A gallok kopasz aggastyánként ábrázolták és Ogmios néven nevezték.

Az Ogham ábécé a latin ábécén alapuló rovásírás. Eredetileg 20 jelből állt, a modernizált változata 25-ből.  Bizonyíthatóan csak a IV. században kezdték el használni az általunk ismert formában, de valószínűsíthető, hogy az már egy sokkal régebbi mágikus rendszer folytatása volt.

Tovább


Tarot III.

A Tarot nem jóskártya. Nem ad felvilágosítást arról, mi lesz a jövőben, inkább segít abban, hogy a körülmények felismerésével és figyelembe vételével megtanuljunk önállóan dönteni, és ezzel alakítani a saját sorsunkat.

A tarot egyaránt tartalmazza 'a múltat, a jelent és a jövőt'. A nagy arkánum olyan, mint egy térkép, megmutatja a lehetséges utakat, azt, hol állunk éppen, honnan érkeztünk el idáig, és milyen lehetséges útvonalon érhetjük el célunkat. A kis arkánum lapjai jelzőtáblák ezeken az utakon.
Ahhoz, hogy megfelelőképpen tudjuk alkalmazni a lapokat, meg kell értenünk, hogy mindennek van oka, semmi nem véletlen. Az eddigi helyzetünk (még ha ezt nem is látjuk jelenleg) a múltbeli tetteink következménye, és a jövőnk a jelenlegi döntéseink eredménye lesz. Ez a Karma.

Tovább


Tarot II.

A Tarot szimbólumrendszere alkalmas arra, hogy meditációkhoz segédeszközként használjuk, és általa többet tudjunk meg a tudatalattinkról, önmagunkról, és felszínre hozzuk személyes problémáinkat, képességeinket. Emellett a sorselemzésben is nagy szerepe van annak, ha értjük a tarot szimbólum rendszerét, hiszen minél többet tudunk az egyes lapokról, annál szélesebb körben tudjuk értelmezni a látottakat.

Tovább


Tarot I.

A tarot ősi szimbólumrendszerének eredete ismeretlen. Az ókori Egyiptomban beavatási rítusokhoz használták, majd a középkorban (valószínűleg a kereszténység terjedésével) háttérbe szorult, és csak a 17. századtól kezdték el újra alkalmazni. 

Tovább