Beltane Ünnep
2024.05.01.
2024. Május 1.-én a természet feléledésének, a termékenységnek ünnepét a Beltane-t a szabadban töltjük. Egynapos kirándulásra megyünk a Csobánka közelében található Szentkúthoz, ahol a Ley vonalak hármas csomópontja, és egy gyógyító erejű forrás is található. Energetikailag egy erős, és pozitív helyről van szó, ami tisztításra, megújhodásra is kiválóan alkalmas. A csobánkai Szentkút körül kápolnát, kegyhelyet, padokkal erdei pihenőhelyet, és terméskőből emelt falakat találunk.
Minden autóval érkezőt kérünk, hogy jelezze hány ember férne be hozzá, kit tudna azzal segíteni, hogy elhoz még valakit.
Ide tartunk, ezen a helyen találkozunk 10 óra magasságában: Sarlós Boldogasszony Kápolna
Az ünnep tervezett időtartama: 2024.05.01. 10:00 - 15:00-ig.
Hozzatok magatoknak elemózsiát, és ha vinnétek haza a forrásvízből, érdemes ahhoz is flakont hozni.
Beltane-ra készülve
A kelta ünnepkör a négy nagy kelta ünnepből áll:
Imbolc (február 1.),
Beltane (május 1.),
Lughnasadh (augusztus 1.) és
Samhain (november 1.).
Ezek a növényzet és az állatok termékenységével állnak kapcsolatban. A két legősibb kelta ünnep valószínűleg Beltane és Samhain. A kelták sokáig csak állattenyésztésből éltek, a növénytermesztés legfeljebb kiegészítő élelemforrás volt. Ennek megfelelően két részre osztották az évet. Beltanetól Samhainig a pásztorok a nyári legelőkön legeltettek, az állatok szaporodtak, a csorda létszáma egyre nőtt. Ez volt a bőség, és az élet időszaka. Samhainre azonban visszatértek a téli szálláshelyre, és az állatok nagy részét levágták, mert télen nem tudták volna etetni őket. Ezért a Samhaintől Beltaneig tartó időszak a halál ideje volt. A másik két ünnep, Imbolc és Lughnasadh, egyértelműen a földműveléshez kapcsolódik, és valószínűleg későbbi eredetű. Imbolc a nálunk enyhébb éghajlatú mérsékelt égövi területeken, mint például Írország, a zöld hajtások és virágok megjelenésének legkorábbi időpontja. A termékenység óhajtása jellemzi ezt az ünnepet. Lughnasadh (augusztus 1.) pedig az aratás, a termények betakarításának ünnepe.
Beltane
Beltane az ünnep ősi kelta neve, az ír-kelta "Bealtaine" vagy a skót kelta "Bealtuinn" anglicizált változata. Mindegyik egyaránt Bel tüzét jelenti. Bel (Beli, Belinus) a kelta fényisten. A közel-keleti Baal istenre vezetik vissza eredetét. A kelta ünnep másik neve: Cetsamhain - az ünnep ellenpontjára, Samhain-ra utal.
Beltane eredetileg kelta vagy druida tűzfesztivál volt, amit az Istennő és a Szarvas istenség egyesülésének megünneplésére celebráltak, a termékenység dicsőítésére. Az ősidokben juhokat áldoztak fel tűzben a termékenységért. Walesben Creiddylad istennőhöz kapcsolódott az ünnep, akit gyakran a Május Királynőjének hívtak.
Beltane az ifjú Isten férfivá serdülésének ünnepe. Ekkor szeret bele az Istennőbe, és szerelmük beteljesül a mezőkön, virágos réteken. Az Istennőben megfogan az Istenség. Az Ő termékenységének, megtermékenyülésének ünnepe ez.
A virágok és a zöld lombok az Istennőt jelképezik, maga a májusfa az Istenséget. Beltane jelenti az életerő, a szenvedély visszatérését, és a vágy beteljesülését.
Szokás volt, hogy a fiatalok a közeli erdőbe vonultak, és egész éjszaka énekeltek, zenéltek, meséket mondtak és táncoltak a tűz körül. A hagyomány szerint, aki a hajnali harmatban megmossa az arcát, egész éven át ragyogóan szép és fiatal lesz. Azon pedig, aki az ünnep alkalmával a forrásvízből iszik, nem fog semmiféle betegség. A parasztok fáklyákkal vonultak fel a dombokra, ahonnan tüzes kerekeket löktek le a szántóföldekre. Hitük szerint a tűz elűzte a gonosz szellemeket és a boszorkányokat, akik betegséggel sújtották az embereket és az állatokat.
A druida főpapok ezen az éjszakán gyújtották meg a tüzeket, amelyeket kilenc féle szent fából raktak. Ezeket Coelcerth-eknek, Szükségtüzeknek, vagy vadtűznek hívták. Az emberek innen vitték haza a házakba az új lángot, mivel az ünnep előtt nem volt szabad tüzet gyújtani.
Tulajdonképp három módszer létezett a vadtűz gyújtására, a legenda szerint mindegyik módszer a druidizmus egy-egy Nagy Házából származott: Írországból, Angliából és Galliából. Az első módszer lényege, hogy oly módon gyújtják meg a tüzet, hogy Oghamokat égetnek a Coelbren faágakba, mely megszentelt cselekedetnek számít. Ezt az angol druidizmus használta gyakran.A második módszer lényege, hogy a druida a napsugarakat koncentráció útján keresztülvezeti egy kristályon. Ezek a kristályok változó színűek lehettek, melyeket gyakran szent fegyverek, pl. kardok élén húztak végig. A "sárkánykő" néven ismert kristály különösen kedvelt volt a druidák körében (vörös rubin, esetleg rózsakvarc). A harmadik a természetes égi tűz, azaz a villámlás révén keletkezett máglya, melyet az istenek küldtek, tehát szent. A viharok idején a papok gyakran kimerészkedtek, hogy begyűjtsenek egy-egy égő ágat valamelyik fáról vagy bokorról, melyet villám lobbantott lángra.
Az ókori Görögországban ennek az ünnepnek a megfelelője a Thargelion volt. Az ezt megelőző holdfényes éjszakán orgiát rendeztek, amikor az ifjú Májuskirálynő választottja hátán belovagolt az erdőbe, hogy ott nászt üljön vele. Ennek az alapja az a monda, melyben Pán Szelénét csábította el. Sikerét úgy érte el, hogy szőrős, fekete, kecskeformájú testét tisztára mosott, fehér gyapjúba burkolta. Szeléné nem ismerte fel, hagyta, hogy meglovagoltassa a hátán, és azt tegyen vele, amiben csak kedve telik. A kecskékkel való nász eredetileg líbiai szokás volt, melyet a görögök is átvettek, és részévé vált a május elsejei népünnepélyeknek.
Athénban Dionüszosz házasságkötését ünnepelték ilyenkor az Istennővel, mely Arisztotelész szerint az Akropolisz északkeleti lejtőjén, a "marhaistállónak" nevezett királyi székhelyen tartottak meg. A nász célja természetesen a szőlők és a gyümölcsök termékenységének biztosítása volt. Argoszban szokás volt májusban takarítani a templomokat. Ekkor fehér pharmakhos bábukat dobtak folyóvízbe, melyek a szent királyt jelképezték.
A rómaiak Floralia ünnepe szintén szoros összefüggést mutat a május elsejei pogány népszokásokkal. Flórát, a virágzás és megújulás örökifjú istennőjét köszöntötték az ünneppel. Maia tiszteletére hívei május első napján disznót áldoztak, míg a hat napig tartó Floralia ünnepen az istennő kicsiny szobrát virágfüzérekkel díszítették, és táncolva, énekelve vitték végig emberek és állatok virágokkal borított ünnepi menetében.
Németországban Walpurgisnacht-nak hívják Beltane-t és tüzek körül ünnepelnek, táncolnak. Szent Walpurgia valószínűleg egy ősi Istennő keresztény változata. A szent a VIII. században élt Heidenheimer Kloster-ben, apácaként.
Beltane-köszöntő:
"Én vagyok a szédítő és a megtartó,
én vagyok a nyugodt és a szapora,
én vagyok a csend és én vagyok a dalnok,
én a forráshoz vágtató paripa.
Én vagyok a mátkapár és a nászágy
én vagyok a ragyogó pavilon és a lakoma,
én vagyok a hajnali kórus és a szívverés,
én a cél, melyhez vezet minden ösvény pora."
Kapcsolódó Istenségek:
• Beltane: Belenus, Anu, Bile
