A modern mágikus rituálék alapvető kellékei a négy őselemnek (alapelemnek) megfelelően a tőr, mint a tűz jelképe, a pálca, vagyis a levegő, a kehely, mint a víz elem, és a pentákulum, mint a föld megtestesítője. Ezeken kívül szükséged lehet még egy kardra is, ami az ötödik elem (tér, éter, akasha) megfelelője. Amennyiben ezzel nem rendelkezel, egy másik (nem a levegő elemnek megfeleltetett) pálcát is használhatsz. A legjobb erre a célra egy ’kristálypálca’.

Ez az öt tárgy egy mágikus rituálé alapfelszerelése. Az energia öt földi megfelelőjének ’teste’, vagyis anyagiasult formája. A rituálé során a résztvevő vagy résztvevők magukba fogadják, „lehúzzák” a magasabb síkok energiáit, hogy annak segítségével a fizikai síkon hatásokat tegyenek.

Pentákulum
 

A pentákulum általában egy kőből vagy fából készült kb. 20-30 cm átmérőjű kör, aminek egyik felére pentagram, azaz ötágú csillag kerül, vagyis a mikrokozmosz (ember) szimbóluma, míg a másik felére egy hexagram, vagyis hatágú csillag, a makrokozmosz (világ) jelképe. Fekete vagy barna színnel kell festeni rá a szimbólumokat, de lehet vésni is.

Ez a tárgy a föld elem, a tartósság, biztonság és szilárdság szimbóluma, ami megfelelő alapot ad a rituálénak. Behelyettesíthető egy csak erre a célra használt terítővel, vagy anyagdarabbal is, de érdemes elkészíteni, hiszen nem annyira nehéz feladat. Legegyszerűbb és legolcsóbb módja egy teljesen új, kör alakú fa vágódeszkára vésni vagy festeni a két szimbólumot (pentagram az egyik oldalára, hexagram a másikra) és egyéb mágikus jeleket, neveket, asztrológiai jeleket stb. A lényeg, hogy mind a föld elemhez tartozzanak.

Amennyiben rendelkezésre áll egy oltár, vagy egy nagy kő, asztal, doboz vagy bármi, amire az eszközök kerülnek, úgy a pentákulum helye közvetlenül ezen az oltáron van. Ha erre nincs mód, akkor a pentákulum lehet pl. egy akkora méretű kör, „szőnyeg” (anyagból esetleg kartonból kivágva), amin a rituálét végző(k) elfér(nek). Ekkor a helye a földön vagy a padlón van, és minden más erre kerül, beleértve a rituálét végző személyt is.

A szertartás alapjául szolgál a pentákulum mellett a rituális kör is. Ez bizonyos esetekben megegyezhet a fent említett kör alakú „szőnyeggel”, de ha rendelkezünk külön pentákulummal (azaz a fából vagy fémből készül kis kör alakú tárggyal), akkor elég, ha a kört csak krétával (vagy természetben bottal földbe karcolva) felrajzoljuk magunk köré, esetleg vastag fonallal vagy spárgával ki is jelölhetjük. Ez a terület lesz a klauzúra, az a zárt tér, amiben a szertartást fogjuk végezni, és aminek meg kell védenie minket minden káros, zavaró külső energetikai hatástól. A rituális kört három síkon kell elkészítenünk. Elsőként fizikailag, a már említett szőnyeggel vagy spárgával kijelölni (esetleg tengeri sóval körbeszórni), hogy meddig terjed az a terület, amit céljainkra kölcsön akarunk venni, 'ki akarunk emelni' a világ többi részéből. Figyeljünk arra, hogy a kör zárt legyen. Amikor ez megvan, következik az asztrális, vagy érzelmi kör létrehozása. Ehhez képzeljük el a már elkészült fizikai körünk érzelmi energiaburkát, ahogy a mi fizikai testünket is körülveszi az asztráltestünk. Érezzük a körünk erejét, azt, hogy meg fog védeni, hogy biztonságot nyújt a rituálénk során. Elképzelhetjük mint egy színes, kavargó energiafelhőt, ami beborítja a kört. Ezután gondolatban hozzuk létre a védelem harmadik lépcsőjét, a kör mentális rétegét. Ez egy vibráló, aranyszínű réteg, az érzelmi energiánál sokkal határozottabban megfogalmazott energia, aminek a célja elkülöníteni számunkra a segítő és az ártó hatásokat. Tudjuk, hogy ez a kör meg fog védeni minket.

Természetesen a zavaró fizikai hatásokat is legjobb tudásunk szerint ki kell küszöbölni. Elektromos eszközöket kikapcsolni, telefont elnémítani stb. Nem az a lényeg, hogy ne legyenek zavaró körülmények, mert erre bár törekedhetünk, valószínűleg megszüntetni mindet nem fogjuk tudni (mivel mások is léteznek a világban körülöttünk), hanem az, hogy megtegyük, ami tőlünk telik, ami rajtunk múlik, és ezen kívül minden más zavaró zajt, hangot, fényt, amivel nincs módunkban foglalkozni, be tudjunk fogadni, és át tudjuk engedni magunkon. Azaz nem az a cél, hogy ne halljuk, hanem hogy ne zavarjon meg.

Kehely

A kehely egy elsősorban fémből (ha erre nincs lehetőség, akkor üvegből vagy fából) készült kupa vagy edény, ami a rituálé során vizet vagy bort tartalmaz. Amennyiben mindkettőre szükségünk van, használjunk egy kelyhet a bornak (mint áldozat), és egy másik tálkát a víznek (tisztításra). A tisztításhoz a vizet hintsük szét a tálból a már elkészített körünk mentén, hogy ezzel is erősítsük a kör asztrális (érzelmi) rétegét.

A kehely a víz elem, az intuíció, a befogadás és az érzelmek szimbóluma. Zöld színnel kell rá festeni a jeleket, amik bármilyen víz elemmel, víz asztrológiai jegyekkel illetve az elemhez kapcsolódó lényekkel (pl. angyalokkal) kapcsolatos szimbólumok lehetnek, illetve a használó neve, szigilluma (mágikus pecsétje) stb.

Helyettesíthető egy a továbbiakban csak erre a célra felhasznált talpas pohárral is, melyre a víz elem szimbólumait festettük.

Amennyiben a kelyhet az áldozati bor tárolására használjuk, akkor kell felhasználnunk, amikor már megfogalmaztuk a kérésünket. Ekkor a borból cseppenthetünk a földre áldozatunk jeléül, majd meg is ihatjuk a maradékot.

Pálca

A pálca egy egyenes, fából készült, vésetekkel, szimbólumokkal díszített, kb. az alkar hosszúságával megegyező, két végén sárgaréz kupakkal lezárt bot. A rituálé során a körünk mentális 'testének' megrajzolására használhatjuk, miután a fizikai kört krétával vagy zsinórral megjelöltük, és az érzelmi energiákat szimbolizáló vízzel körbeszórtuk. Ehhez a művelethez fogjuk jobb (aktív) kezünkbe a pálcát, majd mutassunk rá vele a már kijelölt, megrajzolt körre, és miközben arra koncentrálunk, hogy feltöltjük energiával, menjünk körbe az óramutató járásával megegyező irányba, míg vissza nem érünk a kiindulási pontba. Ekkor a pálcát helyezzük vissza az oltárra.

A levegő elem, a logika, a gondolkodás, az eszme és a rendszerezettség jelképe. Kék színnel kell rá festeni a szimbólumokat.

Szintén helyettesíthető egy csak erre a célra használt, lehetőleg egyenes faággal. Amennyiben egy élő fáról akarunk ágat levágni, hangolódjunk rá, és „kérjük el tőle”. Csukjuk be a szemünket, és koncentráljunk a kérésünkre, majd figyeljünk, melyik ágat érezzük erősebben a sajátunknak. Ki is nyithatjuk a szemünket, és megnézhetjük, melyiket látjuk „másmilyennek”, mint a többit.

Az elkészítése sem túl nehéz feladat. Vágjunk le egy bodzafáról (bokorról) egy kb. alkar hosszúságú, kb. 1,5 cm átmérőjű ágat. A bodza közepe majdnem üreges, csak egy puha réteg található benne, amit felhevített dróttal egyszerűen átszúrhatunk. Amikor átfúrtuk, toljunk át rajta egy (lehetőleg) rézdrótot, majd a két végét zárjuk le rézkupakokkal úgy, hogy mindkét kupak érintkezzen a drót felé eső végével. Ezután fessük fel rá a levegő elem szimbólumait.

Tőr

Többnyire egy fém penge fa nyéllel, ami a rituálé során az akaratunkat erősíti. Amikor elkészültünk a körrel fizikailag (krétával vagy zsinórral kijelölve, tengeri sóval körbeszórva), asztrálisan (vízzel körbehintve), mentálisan (pálcával körberajzolva), akkor lesz szükségünk a tőrre.

A tőr a tűz elemet, az akaratot, a belső erőt szimbolizálja. Amikor a hármas védelemmel elkészültünk, belül vagyunk a körön. Minden tárgy az oltáron, beleértve azt is, amit éppen fel akarunk szentelni. Pl. az ouija tábla, de lehet bármilyen amulett, talizmán, vagy gyógynövény stb, aminek a megerősítésére éppen szükségünk van. Fogjuk meg a tőrt, és áramoltassuk át az energiát a hegyén keresztül abba a tárgyba, amit éppen szentelünk. Közben koncentráljunk arra, amit szeretnénk. Pl. „Tisztuljon meg ez a tárgy, és szolgáljon engem céljaim elérésében, töltődjön fel pozitív energiával, hogy segítségével én is szolgálhassak másokat.” Természetesen itt bármilyen szöveget mondhatunk, vagy gondolhatunk. A lényeg, hogy belülről jöjjön, kifejezzen minket és azt, amit akarunk.

A tőrre vörös színnel kell festeni a jeleket, amik bármilyen tűz elemmel, tűz jegyekkel illetve az elemhez kapcsolódó lényekkel (pl. angyalokkal) kapcsolatos szimbólumok lehetnek, illetve a használó neve, szigilluma (mágikus pecsétje) stb.

Helyettesíthető egy a továbbiakban csak rituális célokra használatos késsel, vagy papírvágó tőrrel is, melyre a tűz elem jeleit festettük.

Kard

A kozmikus vagy isteni erő anyagi síkra hívásának eszköze, a mágus karjának meghosszabbítása, az ötödik elem, vagy tér (akasha) szimbóluma. Minden alkalommal újra kell avatni, azaz feltölteni energiával.

Tárgyak felszenteléséhez nem feltétlenül szükséges használni. Szerepe elsősorban az isteni energiák (istenek, istennők, szellemi lények, őselemi energiák) anyagi síkra szólításában van. Ebben az esetben a három síkú kör elkészülte után a karddal kell meghívni a négy elemi irány (föld-észak, víz-nyugat, levegő-kelet, tűz-dél) őrzőjét. Ez már egy bonyolultabb rituálé, amiben nagy szerepet játszik az invokáció, azaz az isteni lényeg önmagunkba fogadása.

Rituálén egy kristálypálca helyettesítheti. Ennek elkészítéséhez egy kb. alkar hosszúságú rézcső, egy rézdrót, egy vagy két hegyikristály, és némi bőrszalag szükséges. A rézcsövön dugjuk át a drótot úgy, hogy mind a két végéig elérjen. Ezután ragasszuk hozzá az egyik kristályt a pálca egyik végéhez, majd a másikat a másikhoz, miközben mindkettő kapcsolódik a dróthoz is. Ha csak egy kristályt akarunk használni, akkor a másik oldalt egy rézkupakkal zárjuk le. Ezután tekerjük be a bőrszalaggal az egészet a kristály végétől (ahol a rézcsőhöz ragasztottuk) a pálca egész hosszában úgy, hogy mindkét hegyikristály legalább kétharmada (illetve ha egyet használtunk csak, akkor az és a rézkupak) szabadon maradjon. Ez a pálca gyógyításra is használható.

Használat előtt érdemes minden tárgyat fizikai értelemben is tisztítani. Erre a legmegfelelőbb megoldás, amennyiben komolyabb szennyeződés nem került az eszközre, hideg folyó víz alá tartani egy rövid időre.
Az energetikai tisztításhoz a már fizikailag megtisztított tárgyak köré képzelj egy fehér energiaburkot, ami körülveszi és átmossa őket egy magasabb szintű energiával. Ezt a gyakorlatot elvégezheted egyszerre az összes tárgyon, de akár egyesével is, ahogy hatásosabbnak érzed.

Mivel az auránk lenyomata mindenben ott van, amivel kölcsönhatásba kerülünk, a személyes, rituális tárgyakat (kártyákat, amuletteket stb) nem szoktuk másnak odaadni, és nem illik másét sem megfogdosni az engedélye nélkül. Minél huzamosabb ideig van nálunk a (számunkra fontos) tárgy, annál erősebb ez a kötődés közöttünk.

A jelenség hasonló ahhoz, mint amikor van egy kedvenc fotelünk, és igazán csak abban tudunk feltöltődni, vagy ahogy egy kisgyerek csak a saját takarójával, játékával tud pihenni, elaludni. A saját energiáinkkal feltöltött tárgyak használata során éppen olyan energiákat kapunk a tárgytól vissza, amilyet adtunk neki, mivel az energiánk lenyomata folyamatosan belekerül, és kapcsolatban marad velünk. Ezzel a saját energialenyomattal, rezgéssel nyugtatja meg pl. a saját takaró a fáradt kisgyereket. A tárgyakban felhalmozódott energiatartalék az alap rezgésszintünket állítja vissza, így bárki más fogja meg azt, az energiamintáit sokkal erősebben rajtuk hagyja, mint ha csak mellettük tartózkodna. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden tárgyunkat el kellene rejteni, csak válogassuk meg, ki az, akit beengedünk a személyes terünkbe, és ki az, akit nem.

Nayah