Newgrange

Newgrange (írül: Sí an Bhrú) a Boyne folyó egyik északi kanyarulata mentén épült i.e. 3100 körül, és a világ legrégebbi asztrológiai megfigyelésekkel összhangban tájolt építményei közé tartozik. Keletkezése kb. 500 évvel ősibb mint a gízai piramisok, és 1000 évvel idősebb a Stonehenge-nél. Egy kőkorszaki földműves közösség építtette, amely a Boyne-völgy gazdag földjein virágzott.

Szándékuk kétségtelenül az új év kezdetének megünneplése volt, és az élet halál feletti győzelmére utalnak szimbólumaik. Akár a Stonehenge-ről vagy a Newgrange-ről legyen szó, mindenütt a különböző napfordulók jelentősége megfigyelhető, melyekhez különféle ünnepeket és szokásokat kapcsoltak. A régészek átjárósírnak osztályozták, de megoszlanak a teóriák a rendeltetéséről, ami akár többrétegű is lehetett. Napóraként, csillagvizsgálóként, de leginkább ősi templomként használhatták. Asztrológiai, vallási és szertartásos jelentőségű hely volt, ahol méltóságokat helyeztek örök nyugalomra.

(Fotó távolról)

Newgrange-t Írországban, Meath megyében, Dublintól 45 km-re északnyugati irányban található. Méretei tiszteletre méltóak: szélessége 85 méter, magassága 13 méter, és a halom területe mintegy 1 holdnyi. A dombot valaha körülvevő kőgyűrűnek nagy része még megvan, kilencvenhét szegélykő nagy része különös módon díszített, melyeket a kutatók asztronómiai és kozmológiai jeleknek vélnek. A magasan kiugró kb. 100 tetőkövet olyan tökéletesen illesztették egymás fölé, hogy mindenféle habarcs nélkül is masszívan tartanak (5000 év alatt mindössze két kő tört össze közülük). Jelenleg UNESCO Világörökségi védelem alatt áll, és csak idegenvezetéssel látogatható (Brú na Bóinne gyűjtőnéven találhatjuk meg). A másik két fő ősi emlékmű Knowth (a legnagyobb), és Dowth, de a környéken 35 kisebb halom is található.

Newgrange látványa egy tájba simuló dombként fogad minket, egyik oldalról fűvel borítva, a másik oldalról pedig többnyire fehér kvarc, illetve lekerekített fekete macskakövek díszítéssel.

(Köves oldal)

(Füves oldal)

A délkeleti oldalon nyíló (rekonstruált) bejárat előtti kő mívesen megmunkált, egymásba kapcsolódó csigavonalairól, és rombuszokból álló díszítőszegélyéről híres.

(Bejárati rész)

(Bejárati kő)

Ennek a kőnek a méretei: 3 méter hosszú, 1,2 m magas, és 5 tonna súlyú.

A domb felülnézetből eredetileg tojás alakú volt. Ennek a tojásnak a belsejében húzódik meg egy kövekkel szegélyezett 19 méter hosszú folyosó, amely egy 6 méter belmagasságú, boltozatos, 3 bemélyedő fülkével rendelkező, gyámolt tetős, kisebb teremben végződik, ami akár az anyaméhet is jelképezheti.

(Folyosó a kamrával alaprajzon)

A folyosót és a kamrákat is a megalitikus korra jellemző, különböző geometrikus motívumokkal díszített kövek szegélyezik. Becslések szerint a Newgrange építése legalább 20 évig tarthatott, nagyjából 200 000 tonna anyagból áll, és 300 ember munkája kellett hozzá.

(Folyosó belül, és az egyik kamrában lévő- spirálokkal díszített kő)

A bejárat fölött kialakított szögletes nyíláson keresztül (tetődoboznak nevezik), tájolásának köszönhetően a téli napforduló idején felkelő nap sugarai megvilágítják a terem közepén lévő kőmedencét. Ebbe a kőmedencébe valószínűleg a legtiszteletreméltóbb ősök maradványait helyezték el ezen a napon - a fénysugarak éltető ereje által biztosítva, hogy a családfájuk tovább éljen. Ahogy pedig a nap egyre magasabbra emelkedik, és a fénysugár kiszélesedik, ezáltal megvilágítja a teljes termet. Ez az esemény mindössze 17 percig tart, és reggel 9 óra tájt kezdődik. Newgrange időmérő eszközként való pontossága a mai napig figyelemre méltó.

A kamrák belsejében minden spirál háromszoros, talán a belső spirál jelképezi a lélek halál utáni útját, a külső pedig az újjászületést. Ha ez a feltételezés helyes, akkor ez a kozmikus tojás külső forma a termékenység jelképe lehet, benne pedig maga az élet és halál örök körforgása van ábrázolva (ezek persze mind találgatások). Egyelőre úgy tűnik, hogy 5000 évvel később sem tudunk eleget a titok megfejtéséhez…

Newgrange számos példát mutat a kőfelületekre vésett grafikus neolitikus sziklarajzokra. Ezek a faragványok tíz kategóriába sorolhatók, melyek közül öt görbe vonalú (körök, spirálok, ívek, kígyó alakúak és pontok a körben), a másik öt pedig derékszögű (nyolcszögek, rombuszok, radiálok, párhuzamos vonalak és eltolások). Jellemző rájuk a stílusbeli különbségek, az elkészítésükhöz szükséges képzettségi szint és a faragási mélység tekintetében.

(Szegélykövek vésett mintával)

Az átjáró falait nagy álló kőlapok alkotják (átlagosan 1,5 méter magasak), melyek közül huszonkettő a nyugati, huszonegy pedig a keleti oldalon található. A köveket tengeren és a Boyne folyón felfelé szállíthatták Newgrange-be, apálykor hajók aljához rögzítve őket.

             (Folyósó oldalsó fala)                                                   (Kőfal közelről)

Kezdeti használati időszaka az építménynek körülbelül 1000 évig tartott, ezután Kr e. 2000 táján már nem használta a helyi lakosság, és fokozatosan rommá vált, bár a terület továbbra is rituális tevékenységek helyszíne maradt. A XVII. században kezdték el tanulmányozni, majd az ásatások a XX. században kezdődtek. Michael O'Kelly régész vezette ezek közül a legátfogóbbat (1962 és 1975 között), és rekonstruálta az emlékmű homlokzatát is (ami egy vitatott rekonstrukció). A belső teremben égett és égetetlen emberi csontokat, valamint fogadalmi felajánlásokat találtak (állati maradványok, kerámia gyöngyök). Mindegyik kisebb kamrában volt egy nagy, lapos "medencekő", ahová a halottak csontjait helyezhették el az őskorban hamvasztás céljából. A DNS-elemzés kimutatta, hogy a legkidolgozottabb kamrában elhelyezett koponyacsont egy olyan férfié volt, akinek a szülei elsőfokú rokonok, esetleg testvérek voltak. A történelem során az ilyen beltenyészet általában csak a királyi dinasztiákban fordult elő, akik egymással házasodtak, hogy a királyi vérvonalat „tisztának” tartsák, ez a temetkezés presztízsével együtt, azt jelentheti, hogy királyi sírbolt lehetett.

Newgrange-et egyes mítoszok „fehér tetejűnek”, vagy „ragyogóan közeledőnek” és „sok fénnyel tarkítottnak” nevezik. Ezek utalások lehetnek a külső csillogó fehér kvarc borítására…

Volt olyan elképzelés is, hogy a szobát a napsugarak rituális begyűjtésére tervezték. Az év legrövidebb napján- a téli napfordulón, amikor a szobát elárasztották a nap sugarai, azt jelezhette egyúttal, hogy a napok ismét hosszabbodni kezdenek.

(A fény ahogy belép a terembe – nem saját fotó)

Mitológia

„Az ír mitológiában Newgrange-et gyakran Síd in Broga-nak nevezik (a mai Sídhe an Brugha vagy Sí an Bhrú). Más átjárósírokhoz hasonlóan ezt is a túlvilágra vezető kapunak és a Tuatha Dé Danann lakhelyének írják le.

Az egyik mesében Dagda, a főisten, Boann-ra, a Boyne folyó istennőjére vágyik. A nő Brú na Bóinne-ben él férjével, Elcmhaire-val. Dagda teherbe ejti, miután elküldi Elcmhairet egynapos megbízással. Hogy elrejtse a terhességet Elcmhaire elől, Dagda egy varázslatot szór rá, amivel „megállítja a napot”, hogy ne vegye észre az idő múlását. Eközben Boann életet ad Aengusnak, akit Macan Óg-ként (fiatal fiú) is ismernek. Végül Aengus megtudja, hogy Dagda az igazi apja, és egy darab földet kér tőle. A mese egyes változataiban a Dagda segít Aengusnak átvenni a Brú na Boinne birtoklását Elcmhairetól. Aengus „egy napra és éjszakára” kéri a Brú na Bóinne-t, de aztán örökre igényt tart rá, mert minden idő „nappalból és éjszakából” áll. Más változatokban Aengus maga veszi át a Brú na Boinne feletti uralmat Dagdától, ugyanazt a trükköt alkalmazva. A Brú na Boinne ezután a Brug mac ind Óg nevet kapta róla. A Diarmuid és Gráinne üldözésében Aengus Diarmuid testét a Brú na Boinneba viszi.

Felmerült, hogy ez a mese Newgrange téli napfordulóját ábrázolja, amely során a napsugár (a Dagda) belép a belső kamrába (Boann méhébe), amikor a nap pályája megáll. A napforduló szó (írül grianstad) napmegállást jelent. Aengus fogalma a nap „újjászületését” jelképezheti a téli napfordulón, amikor egy idősebb istentől átveszi a Brú na Boinne helyét, ami a növekvő napot jelképezi, aki átveszi a fogyó nap helyét. Ez azt jelentheti, hogy az eseményről szóló tudás évezredekig fennmaradt, mielőtt mítoszként feljegyezték volna a középkorban. John Carey, az ír mitológia szakértője szerint a Brú na Bóinne meséi az egyetlen ír legendák, amelyekben egy szent hely az idő feletti uralomhoz kapcsolódik.”

Források:

https://en.wikipedia.org/wiki/Newgrange

https://www.knowth.com/newgrange.htm

https://keltavandor.blog.hu/2015/11/20/egy_osi_titok_newgrange