Misztikus tájak - Dél-Anglia - Long Barrow

A 20. század elején az archeológusok kamrás síroknak neveztek ezeket a műemlékeket. A Roy és Lesley Adkins áItal hivatkozott archeológusok megalitikus hosszú barrow-oknak neveztek el őket. A legtöbb esetben helyi követ használták, ahol az elérhető volt. A kamra stílusa két kategóriába sorolható. Az egyik forma, amit a francia régészetben grottes sepulchrales artificielles-kent ismernek, a földbe van ásva. A második forma, amely szelesebb körben elterjedt, a francia régészetben cryptes dolmeniques-kent ismert, és a kamrát a föld felett állítják fel. Sok kamrás hosszú barrow tartalmazott oldalsó kamrákat, ami gyakran kereszt alakú alakzatot eredményezett. Milsoknak nem voltak ilyen oldalsó kamráik ezeket megkülönböztetetten síroknak neveznek.

Néhány hosszú barrow nem tartalmaz kamrákat magukban. John Thurnham ezeket "kamrákkal nem rendelkező" barrow-oknak nevezte, még az archeológus Stuart Piggott a "földhányásos" barrow-ok elnevezést részesítetté előnyben. Ian Kinnes ehelyett a "nem megalitikus barrow-ok" kifejezést használta. Ezeket a hosszú barrow-okat talán faanyagból építették, mert a kő nem volt elérhető. Néhány osztályozási rendszer, például az Egyesült Királyság Nemzeti Műemlék jegyzék által alkalmazott, nem tesz különbséget a különböző hosszú barrow típusok között.

David Field archeológus megjegyezte, hogy az anyag alapján történő típus megkülönböztetés elfedheti a különböző hosszú barrow-ok közötti fontos hasonlóságokat. A régészek Lewis-Williams és Pearce is kritizálta a hangsúlyt a klasszifikációra, és úgy vélték, hogy ez elterelte a tudósok figyelmet a műemlékek mögötti jelentés és jelmagyarázatáról való gondolkodástól.

A hosszú barrow-ok egyszerű sirhalmok, általában földből készültek, amelyek árkokkal vannak körülvéve. Általában 20 és 70 méter hosszúak, bár vannak kivételes példák mindkét végleten.

Az előneolitikumban a hosszú barrow-ok építése sokfele ember együttműködését igényelték, és fontos idő- és erőforrás befektetést jelentett. Azokat az eszközöket nem használtak. amelyek fémet tartalmaznak.

Általában regionális stílus- és anyagi változatosság tapasztalható. Például az Egyesült Királyság északi és nyugati részen a hosszú barrow-ok gyakran kőből készült halmokból állnak, amelyekben kamrák találhatok, még az Egyesült Királyság deli és keleti részen ezek a hosszú barrow-ok általában földből készültek.

Sokukat megváltoztattak és áteveztek hosszú használatuk során. A régészek szamara nehéz megállapítani, hogy egy hosszú barrow mikor épült, az Elő neolitikum során a műemléken végzett különféle módosítások miatt. Hasonlókeppen, mind módosítások, mind a későbbi karok megnehezíthetik az eredeti hosszú barrow tervének meghatározását.

A Wiltshire-ben található West Kennet Long Barrow és más hosszú barrow-ok turisztikai látványosságokká váltak. Az Oxfordshire-I Wayland's Smithy-ben a látogatok legalább az 19ó0-as évektől kezdve érmeket helyeznek el a helyszín kő hasadékaiban, még a Kennt-ben található Coldrum Long Barrow felett egy fa lett elhelyezve.

Sok modern Pogány úgy tekinti a West Kenet Long Barrow-t mint egy "templom", és rituálékra használják. Néhányan őseik helyeként látják, ahol "látomás kereséseket" és más neo-samánistas gyakorlatokat végezhetnek. Mások a Nagy Anya méhének tekintik, és mint egyfajta élő entitás. A teli napforduló különösen népszerű alkalom a pogányok koreben a látogatásra.A "long barrow" egy olyan emlékmű stílusa, amelyet az ie.5-4 évezredben építettek meg Nyugat-Európában, az Ókorai Neolitikus korszak alatt. Általában földdombból, valamint fa- vagy kőanyagból készültek, azok, amelyek kőből épültek, a világ legrégebbi kőépítési hagyományát képviselik. Ma mintegy 40 000 hosszúhant maradt fenn.

Ezeknek az építményeknek hosszú földtumuluszuk vagy "domb" van, amelyet két oldalról lineáris árkok határolnak. Ezek általában 20 és 70 méter hosszúak, bár vannak kivételes példák, amelyek ennél hosszabbak vagy rövidebbek. Néhány példánynál van egy fa- vagy kőkamra a tumulusz egyik végében. Ezek a műemlékek gyakran tartalmaztak emberi maradványokat a kamráikban, és ezért gyakran temetőként értelmezték őket, bár vannak olyan példák is, ahol ez nem látszik így lenni. A fa vagy kő választása inkább a helyi anyagok elérhetőségéből adódhatott, mint kulturális különbségekből. Azok, amelyek kamrákat tartalmaznak bennük, gyakran "kamrás hosszúhantoknak" nevezik, míg azok, amelyek nem tartalmaznak kamrákat, inkább "kamrátlan hosszúhantok" vagy "földhányásos hosszúhantok".

A legkorábbi példányok az Ibériában és Nyugat-Franciaországban fejlődtek ki a középső ötödik évezred BCE-ben. A hagyomány aztán észak felé terjedt, a Brit-szigetekre, majd az Alacsony Országokba és a déli Skandináviába. Minden régió kialakította saját változatát a hosszúhant hagyománynak, gyakran saját építészeti innovációkkal. Az emlékművek célja és jelentése továbbra is vitatott kérdés az archeológusok körében. Egyik érv szerint vallási helyek lehetnek, talán az őseik tiszteletére emelték őket, vagy vallásukat misszionáriusok vagy telepesek terjesztették. Egy alternatív magyarázat szerint elsősorban gazdasági okokból épültek, területi határok jelzéseként, amelyek a különböző közösségek által őstermelésre való áttérésük során ellenőrzött területeket jelölték ki.

A közösségek továbbra is használták ezeket a hosszúhantokat az építésüket követően is. Mind a Római korszakban, mind a Kora Középkorban sok hosszúhantot temetőként használtak újra. A tizenhatodik századtól kezdve antikváriusok és archeológusok érdeklődését keltették fel; ismereteink róluk ezek utóbbiak ásatásaiból származnak. Néhányat újjáépítettek, és turisztikai látványosságokká vagy szent helyekké váltak, amelyeket a modern pogány és más vallási csoportok rituálékra használnak.

A nyugat-európai területekre való szétszóródásuk miatt a hosszú barrow-ok különböző neveket kaptak ezen a régióban, ahol más és más nyelveket beszélnek. A "barrow" kifejezés egy dél-angliai dialektus szava, amely egy földhányás sírt jelent, és a 17. századi angol régész, John Aubrey tudományos kifejezésként használta ezekre a műemlékekre.[2] Egyéb szinonimák, amelyeket más brit területeken használtak, magukba foglalták a "low" kifejezést Cheshire-ben, Staffordshire-ben és Derbyshire-ben, a "tump"-ot Gloucestershire-ben és Hereford-ben, a "howe"-t Észak- Angliában és Skóciában, valamint a "cairn"-t Skóciában.

Egy másik nemzetközileg elterjedt kifejezés a "dolmen", egy breton eredetű szó, ami "asztalkő"-t jelent; ezt általában olyan kőkamrákra használják, amelyek néhány, bár nem minden hosszú barrow-ban megtalálhatók.

A történész, Ronald Hutton azt javasolta, hogy ezeket a helyszíneket "sír-szentélyeknek" is nevezzék, hogy tükrözzék azt a tényt, hogy úgy tűnik, gyakran használták őket a holtak maradványainak elhelyezésére és rituális tevékenységek végzésére. Van közöttük olyan, amely nem tartalmaz sírokat, míg másokban akár ötven ember maradványai is megtalálhatók.

Dorottya